Nem is számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan és ennyire felháborodott levél érkezik. Anyazsu fájdalmát nem enyhíti az idő, végre kitálal, a bankrendszer megremeg. Rolni or not rolni.
Íme:
Kedves Láda Dáma!
Tegnap véletlenül klikkeltem a blogodra, egyből kiszúrtam, hogy aznap indítottad., gondoltam, felavatom. A történetem kb. féléves, akkoriban posztoltam a Homárra is, de nem került ki, ezért egy egyszerű kopival idemásolom az én nagy sztorimat:
Határozott szüli elképzeléssel, sarjunkat (14 éves) próbáljuk arra buzdítani, hogy inkább a mesebeli hangyára hasonlítson, mint a tücsökre.
Ezért aztán anyósomtól kapott is egy nagyon helyes malacperselyt, amibe gyűjthette a nála landoló 100 és 200 forintosokat. Majdnem egy év elteltével , levágtuk a disznót, remélve a rég áhított mikroszkóp végre elérhető közelségbe került. És tényleg, hiszen 80300 forintot számoltunk össze. Másnap szabaddá tettem a délelőttömet, hogy egyből a bankba (3 betűs, V. kerület) vehessük az irányt. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, ezért felkészítettem a fiamat, lehet most csak a rolni csíkokat, vagy zsákokat kapjuk meg, amivel otthon este még elszortírozzuk az érméket, aztán legfeljebb másnap hozzuk beváltani.
Ehhez képest a kishölgy kissé cinikusan felvilágosított minket a gyerekemmel: „hát, ha ezt a módját választották a spórolásnak, akkor még áldozatokat kell hozni”. Én ekkor a rolnizásra gondoltam(A 200 forintost 4o darabonként,
a 100 forintost 20 darabonként), de nem lett igazam. A hölgy közölte, hogy beváltásnál bizonyos összeget mindenképpen levonnak, akár rolnizunk, akár ömlesztünk. Kezdte is kiszámolni pontosan mennyi lenne az annyi. A fiam előtt nem akartam jelenetet csinálni, ezért sarkon fordulva rángattam magam után.
Nem húzom tovább, végül rolniztam, és a postán közüzemi csekkeket egyenlítettem ki a fiam összeguberált pénzéből. Természetesen, az apja beváltotta neki érvényes fizetőeszközre, azaz ropogós bankjegyekre.
Hogy én mit tanultam az esetből , az világos: miután az állam a fizetésünk majdnem 60%-át lenyúlja, a magyar bankszektornak a fiam persely-tizedére is fáj a foga.
De hogy a fiam mit szűrt le az esetből, az szűk 10 év múlva derül ki.
Anyazsu
Kedves Anyazsu!
Hála az égnek, gyorsuló és balablabla világunkba, egyre több szülő fedezi fel a régi, jó találmányt a perselyt.
Ennyi idős kamasznak különösen fontos, hogy ne futószalagon, természetes módon kapjon meg olyan "luxus" (nem hétköznapi) tárgyakat, amelyek egy átlagos család büdzséjét igencsak megterhelnék. A legtöbben a hasonló ajándéklista valóra váltását Karácsonyra ütemezik. Mindez igen rossz beidegződéshez vezethet a későbbiekben, de nálatok nem ez ez a helyzet. A perselyezés perspektivikus gondolkodásra sarkal, állandó izgalmat okoz, felelős döntésre késztet.
Remek helyzetfelismerés volt, hogy nem cirkuszoltál a Bankban, de objektív, tényszerű magyarázatot ilyenkor mindenféleképpen érdemes hozzáfűzni az eseményekhez.
Szerintem Neked (és olvasva nekem is) nagyobb megrázkódtatás volt ez a koratavaszi történet, mint a kiskamaszodnak. Javaslom káromkodj egy utolsó kacifántosat és töröld az emlékeid- és a számítógéped dokumentumai közül a perselyes kalandod.
Üdvözöl
Láda Dáma
Van valakinek ötlete, milyen címletet és milyen formában gyűjtsünk otthon a gyerekkel?
